Némi huzavona után íme a Human Race élménybeszámoló folytatása..

Október 24.

Miután aznap este nagyjából igyekeztem szem előtt tartani, hogy hol a határ, ezért komolyabb fejfájás nélkül, sőt enyhe túlzással élve frissen és üdén ébredtem reggel. Az előző napi kellemetlenségek után próbáltam a lehető legkevesebbet gondolni a futásra. Azok a bizonyos képzeletbeli viharfelhők viszont rendkívül makacs jószágnak bizonyultak és csak nem akartak eltűnni a fejem fölül - immáron azonban nem csak elméletben, hanem teljes fizikai valójukban megjelentek az égbolton. Egész héten nem hozta olyan pocsék formáját az időjárás, mint szombaton: esett az eső, hideg volt és egy szempillantás alatt nyirkos lett minden. Hát kívánhat bárki is ennél jobb körülményeket élete egyik legfontosabb futásához? Kétlem. Mint ahogy afelől is voltak kétségeim, hogy egyáltalán lesz-e értelme lefutnom újra azt a 10 kilométeres távot, vagy a Human Race szégyen szemre idén megy a levesbe? Vajon képes leszek-e rávenni magam hogy megcselekedjem, amit megkövetel a haza? Most már bevallhatom, a körülményekre tekintettel koránt sem voltam benne biztos, hogy össze fog jönni az az 51 perc 43 mp.. Tovább is van, olvasd el »

Mint azt már korábban megírtam, sikeresen teljesítettem A Kihívást: 51 perc 43 másodperc alatt futottam le azt a bizonyos 10 kilométert - tudom, erről is esett már szó.. Arról viszont már nem értekeztem, hogy esett az a bizonyos futás, azon a nevezetes szombaton..

Október 23.

Kezdem az elején, azaz pénteken! Sokat filozofáltam azon, hogy elmenjek-e edzeni a versenyt megelőző napon, vagy inkább rápihenjek az izgalmakra? Végül úgy határoztam, hogy egy laza, jóleső 10-12km-es futás senkinek sem árthat: jól gondoltam - igazi örömfutás volt ez, kifogástalan idővel - a langyos szellő mondhatni csak nekem fújt aznap este, még pulóver sem kellett, annyira kellemes volt az klíma odakint; ezt pedig különösen nagyra értékeltem a múlt heti fagyos hangulat után. Ami azt illeti, többször kellene efféle laza edzéseket beiktatnom - azon a 12 kilométeren egy dolog számított igazán: hogy jól érezzem magam mozgás közben. Egy percig sem figyeltem a tempómat, a részidőket, sem a hátralevő távolságot. Most először tűnt fel például, hogy futópályává választott kis mellékutcácskám neve Ősz utca, amelynek - ezt feltétlen tudnotok kell - a közvetlen folytatása a Nyár utca, így logikusnak tűnt felforgatni a környéket a Tavasz, meg a Tél utca után. Természetesen nem találtam meg a hiányzó két évszakot, de azért jól szórakoztam és ha nem leszek olyan lusta, biz'isten előkeresek egy Kaposvár-térképet és megkeresem őket! Utcanevek helyett azonban a leesett államat keresgélhettem a padlón, miután szinkronizáltam az eredményeimet a Nike-val, amely kisvártatva egy helyes kis levélben tudatta velem, hogy sikeresen teljesítettem a Nike Human Race-t - mindezt október 23-án: Tovább is van, olvasd el »

Most nincs túl sok időm írni - no meg illene megvárni, míg mindenki befut, de örömmel jelentem, hogy némi kellemetlenség és bosszúság után (miért is ment volna minden simán..) kivettem a magam részét a napból, amikor az egész világ futni fog.

51 perc, 43 másodperc alatt teljesítettem az előírt 10 km-es távot, ami a dolgok jelenlegi állása szerint a 2169-ik helyre elegendő - hazánk futói közül pedig 13 ember mögött szakítottam át a célvonalat. Még egyszer mondom: még folyik az eredmények feldolgozása, ez csak a jelen állapotokat tükrözi. Meglehetősen furcsa érzés volt "versenyezni" úgy, hogy egy kis kapszula az összekötő kapocs a világ többszáz más versenyzőjével - csak egy kis szenzor és semmi más. Furcsa, de elég izgalmas :)

Nos, ez is megvolt, s természetesen írok még a Human Race-ről bővebben, amint véglegesítik az eredményeket - én pedig kipihentem magam.

Addig is szép estét mindenkinek - és ne feledjétek még mindig nem késő, lefutni azt a 10k-t! Hajrá!