Az a maroknyi ember, aki rendszeresen olvassa az írásaimat talán még emlékszik rá, milyen erős a kapocs köztem és számomra oly' kedves használati tárgyaim között. Talán egyeseket megmosolyogtat ez, szerintem viszont van valami egészen szép abban, ha valaki megbecsüli mindazt, ami nap mint nap kiszolgálja és amire bátran rábízhatja az életét. No nem a szó klasszikus értelmében, hisz' a kisvárosi lét a magamfajta fiatalemberek számára már nem igen tartogat olyan élethelyzeteket, mikor is kockán forogna szánalmas kis életük. Legalábbis nem a szó szoros értelmében. Manapság az emberek nap mint nap meghalnak - valamiért vagy valakiért: meghalunk, ha nem jól sül el egy találkozó, az életünk múlik egy prezentáción és nem éljük meg a kedd reggelt, ha hétfőn nem készül el az a bizonyos munka.
Csütörtökön picit én is meghaltam. No nem az elfogyasztott bor mennyiségétől, a fonyódi lángostól vagy a kimondhatatlanul vicces nevű étteremben elfogyasztott förtelmes löttytől, amit kávénak csúfolva árultak. Nem, a dolog ennél sokkal súlyosabb és nem is kerülgetném tovább a témát: elhagytam a napszemüvegem. A napszemüvegem pont abba a kategóriába tartozott, amiről már fentebb regéltem ám nem - és mégegyszer hangsúlyozom: nem - tekintettem rá divatcikként. Hogy ennek most azonnal ellent is mondjak, megosztanám Veletek az álláspontomat: a napszemüveg nagyjából egyazon kategóriát képvisel a karórával. Ha valaki a környezetünkben erre azonnal rávágja, hogy a pontos időt a telefonja is mutatja, az egyetlen amit az igaz férfi ilyenkor tehet az az, hogy sarkonfordul, és otthagyja az illetőt. A karóra, csak úgy mint a napszemüveg személyiségünk kiterjesztése (figyelmeztetés: nem keverendő össze az ego meghosszabbítása-frázissal!) és mint ilyen, üzenetet és jelentést hordoz a külvilág számára. Még mindig libabőrös leszel, ha végighallgatod Pavarotti Nessun Dorma-ját? Te főzöd Somogy megye legjobb feketéjét és helyesen tudod, mindamellett magabiztosan alkalmazod a spagettievés művészetét? Már akkor a kedvenc íród volt Vonnegut, mielőtt pár pöcsfej kitalálta hogy menő olvasni, csak mert itthagyta ezt az árnyékvilágot? Nagyon szép - de mindezt úgy sem mondhatod el mindenkinek aki csak szembejön Veled az utcán, egy jól megválasztott karóra viszont megteszi mindezt Helyetted; és még jóval többet is.
A napszemüvegekkel valami hasonló a helyzet, azzal a különbséggel hogy az aztán még a pontos időt sem mutatja. Éppenséggel nem hogy mutat, hanem elrejt és megvéd. Megvéd a gyilkos napsugaraktól, és elrejt a mindig kiváncsi tekintetektől. És ott van a fejeden, a részeddé válik, aztán jönnek az első karcok (néhány karcból mindkettőtöknek kijut, ugyebár) és már nem olyan makulátlanul ép és kifogástalanul tiszta, mint amikor megvetted. És innentől kezdve beszélhetünk az Én Napszemüvegemről, mely többé már nem egy termék a gyárból, sorozatszámmal meg garncialevéllel, hanem én magam vagyok, pontosabban csak egy részem.
Illetve voltam, mert most már nem az én részem. Ahelyett azonban hogy szentimentálisan érzelgős napszemüveg-rekviemmé áztatnám szét ezt a postot, elmondom, hogy mit fogok tenni! Mert én az a fajta ember vagyok, aki makacs és ostoba módon mindenben addig keresi a jót, amig meg nem találja. Attól tartok egy elveszett napszemüvegben kevés pozitívumot lehet találni, ezért előálltam a legbanálisabb megoldással az ügy legfájdalommentesebb lezárása érdekében: veszek egy új napszemüveget. Ó Istenem, ha tudnátok micsoda tortúra volt nekem ez annak idején! Hogy megspórolhassak egy csomó fejfájást és idegesítő utánajárást, úgy döntöttem a gyártó oldaláról rendelem meg ugyanazt a modellt, esetleg más stílusban. Mert minek kellene változtatni azon, ami már egyszer bevállt, nemigaz? Most ott tart a dolog, hogy megtaláltam néhai szemüvegem utódját, ellenben nem tudom megrendelni, pedig boltokba járkálni és életúnt eladókkal bokszolni, csak hogy elkölthessem náluk a pénzemet egészen biztosan nem fogok - különben is, 2009 van - ha hajnali kettőkor tudok újságot venni, nehogy már egy nyamvadt napszemüveg kifogjon rajtam!
Szóval most itt tartunk, de ugyebár az élet nem állhat meg, úgyhogy délután irány a pálya. Bár Rizsa barátom szerint esni fog - sebaj, legalább nem kell napszemüveg!
