Az egy hetesre tervezett szerény kiruccanásunk végefelé közelítve a következőket állapítom meg:

• - Augusztus 31. után a Balatonon nincsenek jó csajok
• - Lehetséges, hogy előtte sincsenek, de az sem kizárt, hogy csak előlünk bújnak el
• - Iszonyat mennyiségű, fajsúlyos kaját vettünk/vettem magamhoz a héten
• - Ehhez képest relatíve keveset ittunk (ami jó hír - hurrá!)
• - Chal-al ellentétben - aki szépen teljesített - én nagyon tróger módon futottam a nyaralás alatt (ami rossz hír)
• - A Balaton-parton ugyanúgy megbámulják az egyszeri futót, mint Kaposvárott
• - Esőben futni írtó jó móka, de komolyan!

Talán az ingerszegény környezet, vagy az új, felfedezésre váró környék miatt, de igen felértékelődtek a reggeli futások. Aztán az sem utolsó szempont, hogy - legalábbis szerintem - az edzésekkel próbálom megnyugtatni a háborgó lelkiismeretemet, a nyakló nélküli gasztronómiai ámokfutásaink miatt, amit az elmúlt egy hét alatt rendeztünk. Szó se róla, kevés kivételtől eltekintve kifogástalan étkeket szolgáltak fel az asztalunkra - és mi derekasan el is fogyasztottuk mindet.. Ami a derekakat illeti, ekkora pusztítás nem múlhat el nyom nélkül - és bármennyire fáj bevallani, ezen már a kilométerek sem segítenek. Mindezektől függetlenül tűzoltásra és szinten tartásra remekül megfelelt ez a három edzés, amit sikerült összehozni a héten - ám büszkélkednem nem kell egyikkel sem, leszámítva a 11 km-es PB-javító vágtámat, amit sajnálatos módon ezúttal nem sikerült überelnem, de még megközelítenem sem :( Tovább is van, olvasd el »

Ez most már zöld, mivel én is zöld lettem a Nikerunning rendszerében. Nagyjából ezzel ki is merült a változások listája. Nem baj, mert a zöld az jó.

Elhatározásomhoz híven 7.00-kor ébresztőt fújtam, amibe sajnálatos módon Rizsa is belefutott, no nem szó szerint, hiszen kisvártatva húzta tovább a lóbőrt az ágyában, mintha mi sem történt volna. Mivel a rendelkezésemre álló időkeret igen szűkös volt (20 km-es maratoni iramról most szó sem lehetett, különben lekéstem volna az indulást és futhattam volna Kaposvárig), és a tegnapi gyalogtúra sem múlt el nyom nélkül a mekdó-ig meg vissza - így hát szerényen csak 5km-t prognosztizáltam magamnak. Na most megmondom őszintén még SOHA sem futottam ilyen korán, de többet nem is szeretnék azt hiszem /tudjátok, háromszor: először, utoljára és soha többet/. Továbbá meglepő módon meglehetősen hideg is volt, ami ellen a mesh-ruházat nem véd. Tovább is van, olvasd el »

Lemon Jelly - Nice Weather For Ducks

23:27 - egy nagyobbacska csésze kakaós tejbe áztatott zabkását kanalazom az új mac lehetetlenül fényes kijelzője előtt gubbasztva, miközben Attilától lopom a netet. Az egész napot a környék bejárásával és egy gusztustalan lángos elfogyasztásával töltöttük. Nagyjából. Aztán a lángos borzalmas ízét felül kellett írni valamivel, ezért felkerestük a környék egyetlen McDonald's éttermét "hazai" ízekre éhesen. Szomorúan kellett tapasztalnom, hogy itt korántsem dolgoznak olyan csinos lányok, mint Kaposváron - ami másrészről viszont boldogsággal vegyes büszkeséggel töltötte el a szívemet - lám, mégiscsak a kaposvári lányok a legszebbek! Sajnos túl sok boglári lánnyal nem sikerült összefutnom, ezért aztán a felmérés sem lehet reprezentatív, de ennyi lokálpatriotizmus szerintem bőven belefér.

Ami azt illeti, a lokálpatriotizmusból bőven kiveszem a részem, hisz' holnap - azaz hétfőn - egy napra haza kell, hogy utazzam egy halaszthatatlan (nohiszen..) meeting kapcsán, aminek aztán az lett a vége, hogy egy egész napot bevállaltam a moziban. Remélem a főnökeim nem olvassák a blogomat, mert azt most elmondhatom, hogy a holnapi napot Boglár és környékének virtuális feltérképezésével fogom tölteni. Ha más nem lesz, majd kaposvári lányokat fogok elcsábítani a nyaralónkba - hiszen mint azt tudjuk már, ők a legszebbek a környéken.

Mint ahogy érdemes társasággal sem áldott meg minket a sors, úgy elég akaraterővel sem, hogy a kimerítő kutyagolás után még futni menjünk. Ezért aztán gyomorkímélő vacsora gyanánt zabkását kotyvasztottunk, majd a mobil internetnek hála mindenki kiélhette mindennemű kommunikációs/szocializációs igényét (legalábbis virutálisan), majd Attiláék nyugodni tértek. Rövidesen én is követem példájukat, ám mit tegyek, ha egész egyszerűen nemtudok azon a napon elaludni, amelyiken felébredtem.. Azonban most, hogy már 14 perccel éjfél után járok, ezt a kitételt is teljesítettem, csupán egyetlen dolog maradt hátra: reggel 7-re ébresztőt állítani, így kényelmesen lefuthatom a ma elmaradt adagomat, még indulás előtt - míg a többiek javában húzzák a lóbőrt. Ezzel szeretném egy eleve elcseszett napon már jó előre biztosítani a jó hangulatot, ami remélem legalább addig kitart, míg Dorka meg nem látogat. Hiába, a legszebb lányok Kaposváron vannak.. ;-)

Hosszas előkészületek és némi huza-vona után kis csapatunk (Attila, Rizsa és jómagam) 2009. augusztus 29-én végre valahára megérkezett Balatonboglárra. Miután birtokba vettük a nyaralót (ezúton is hála és köszönet Sziltónak a remek helyért!), sorba vettük a lehetőségeket, ami kimerítheti egy kiadós, passzívan-aktív pihenés kereteit. Mivel Rizsa még javában húzta az igát, hogy elüssük valahogy az időt, Attilával kimerészkedtünk a Balaton aznap különösen szeles (szeles, nem széles!) partjára. Ahogy a helyzet kinézett, finoman szólvas sem beszélhettünk ideális nyaralóidőről, de mi sem ma jöttünk le a falvédőről, így nem estünk kétségbe. A kapucnimba kapaszkodva pikk-pakk felmértem az ideális futó-útvonalakat, míg Attila jóleső sóhajtások közepette nyugtázta, hogy még egy vendéglátó-egységet sem kapott fel a szél - noha az Általa többször is felemlegetett különösen aranyos pincérlány szőrén-szálán eltűnt; talán csak egyszerűen szabadnapos volt, de a szél erősségéből kiindúlva én azon sem lennék meglepődve, ha egyik nap az északi parton látnánk viszont a lányt. Tovább is van, olvasd el »