Hosszas előkészületek és némi huza-vona után kis csapatunk (Attila, Rizsa és jómagam) 2009. augusztus 29-én végre valahára megérkezett Balatonboglárra. Miután birtokba vettük a nyaralót (ezúton is hála és köszönet Sziltónak a remek helyért!), sorba vettük a lehetőségeket, ami kimerítheti egy kiadós, passzívan-aktív pihenés kereteit. Mivel Rizsa még javában húzta az igát, hogy elüssük valahogy az időt, Attilával kimerészkedtünk a Balaton aznap különösen szeles (szeles, nem széles!) partjára. Ahogy a helyzet kinézett, finoman szólvas sem beszélhettünk ideális nyaralóidőről, de mi sem ma jöttünk le a falvédőről, így nem estünk kétségbe. A kapucnimba kapaszkodva pikk-pakk felmértem az ideális futó-útvonalakat, míg Attila jóleső sóhajtások közepette nyugtázta, hogy még egy vendéglátó-egységet sem kapott fel a szél - noha az Általa többször is felemlegetett különösen aranyos pincérlány szőrén-szálán eltűnt; talán csak egyszerűen szabadnapos volt, de a szél erősségéből kiindúlva én azon sem lennék meglepődve, ha egyik nap az északi parton látnánk viszont a lányt. Tovább is van, olvasd el »

Szinte minden valamirevaló futócipőn található két extra lyuk többi mellett, a fűző részére fenntartva. Szerepe a stabilabb, a cipő felső részén is határozott tartást biztosító kötés kivitelezésében elengedhetetlen. Korábban azonban el sem tudtam képzelni, mi a fenéért biggyesztették oda azokat a lyukakat, de biztos ami biztos, áttuszakoltam rajtuk a fűzőt és mondanom sem kell, hogy finoman szólva sem ortodox módon hajtottam végre a cipőfűző bekötését - mely egyáltalán nem elhanyagolandó művelet a hatékony és sérülésmentes futás szempontjából. Vegyük észre, hogy minden edzés kötözéssel indul, s a fűző oldásával ér véget - történjen közben bármi is, ez a két motívum kikerülhetetlen (tépőzáras cipőkkel meg ne komolytalankodjunk, ha kérhetem)!
Nekem Rizsa barátom adta át a tudást a futócipő bekötésének helyes és egyetlen igaz módjával kapcsolatban, s ha emlékezetem nem csal, a fenti videót is Ő mutatta meg, csak én voltam olyan tróger, hogy ne szenteljek neki kellő figyelmet. Te ne kövesd el az én hibámat és már most sajátítsd el a helyes technikát - hidd el, pofonegyszerű, s kis gyakorlással (nagyjából 3 alkalomról beszélünk) rutinná fejleszthető a hurkolásos mutatvány!

Bizony sokkal mókásabb lenne egy ilyen puskával fellőni edzés előtt a szerkót, de a sok "vicces" (-nek vélt) pólót is elegánsan eliminálhatnám az előttem csoszogó sporttársakról. Óhh, de szép is volna.. :)

..De várjunk csak: potom 1 500 USD-ért megvásárolható a szóban forgó fegyver - kiváncsi lennék az ár magában foglal-e néminemű muníciót, vagy azért még külön kell csengetniük a pipás póló-gerilláknak?

Oké, elismerem a parkour sehogy sem illik a képbe, mert a klasszikus értelemben véve nem (futó) sport, ám bizonyára vannak rajtam kívül is páran, akiknek bejön majd ez a pár kocka. Azt azért nem mondanám, hogy ellenálhatatlan késztetést éreznék, hogy háztetőkön szökellve és falon mászva közlekedjek, de most már legalább azt is tudom, hogy a robotok is Nike cipőben nyomják (figyelsz Rizsa! :))! Tovább is van, olvasd el »