Micsoda nap.. Már csütörtök - hajnali két óra múlt, én pedig egy hosszú-hosszú nap után végre megpihenhetek az ágyamban. Pontosabban megpihenhetnék, ha nem lenne az ölemben a gépem és diszkrét fénnyel csábító billentyűzete nem ingerelne írásra - alvás helyett. Na jó, nem-nem ez így azért nem teljesen igaz. Ami azt illeti, az egész napos pörgés után valahogy sosem akaródzik álomra hajtani a fejem, pedig most nagyon jól jönne egy kiadós alvás!

Ma futás lesz

A tegnapi nap reggel 7-kor indult és jó lett volna a soron következőt is minél korábban indítani. Elég húzós hét ez a mostani, de koránt sem bánom - nagyon szeretem az ilyen dolgos hétköznapokat. Csak ne lenne ilyen fárasztó.. A helyzet főleg azért kezd kétségbeejtővé válni, mert már itt van szerda - pardon csütörtök - és még egy kilométert sem futottam. Ezért aztán egy kiadós edzéssel fogom megkoronázni a napot, kerül amibe kerül - most az egyszer nem hagyom magam eltántorítani (azért elalvás előtt mondtam egy fohászt az égiekhez, hogy elálljon az eső..).

Kicsit visszakanyarodva a tegnapi naphoz: a reggel azzal indult, hogy a buszon egy kislány megkérdezte tőlem, hogy "Neked van már feleséged?" - "Nem, még nincsen.." - válaszoltam, mire megcsóválta a fejét és leszállt az anyukájával. Kemények ezek a mai nők.. Viszont egészen véletlenül szembetalálkoztam ma egy illattal, amit egyszerűen nem bírok kiverni a fejemből! Egy ez idáig ismeretlen parfümről van szó Issey Miyake háza tájáról. Most szögezném le, hogy az a lány, aki ilyen illatot visel, jó eséllyel számíthat rá, hogy helyben elveszem feleségül - még akkor is, ha nem akarja. Nagyjából ez volt a nap utolsó kellemes élménye, s bár beszélhetnék életem egyik legcsapnivalóbb gyors éttermi reggelijéről, a késésekről és kudarcokról - de inkább nem teszem. Vonuljon csak be ez a szerda a kellemes illatok és a nagyszájú lányok napjaként a történelembe. Apropó! Nagyszájú lányok..

Legutóbbi bejegyzésemre reagálva Sziltó szóvá tette, hogy annak idején, mikor még komoly szerepet töltött be életében a futás, bizony nem rugóztak ennyit ilyen apró-cseprő problémákon, mint én: futottak abban amit találtak - "és ha szerencsénk volt, volt széldzseki, vagy valami kabát, amin nem esett át az eső". Azonnal felkértem rá, hogy írjon erről pár bekezdést én pedig leközlöm a neve alatt itt, a fuTAMÁS hasábjain. Legnagyobb meglepetésemre lepattintott a lány, arra hivatkozva hogy "már ezer éve nem futok". A szerda nem az én napom volt - 24 órán belül két lány is lebüntetett - én azonban nem hagyom ennyiben a dolgot.

Mutasd meg Sziltónak (és persze a többi olvasónak), hogy Te hogyan futsz esőben, szélben, hidegben - és mit gondolsz a téli futás gyötrelmeiről!

Vendégbloggerek jelentkezését várom a fenti - kommentekben és bejegyzésekben - már többször körüljárt témában! Amennyiben konkrét véleményed van, vagy szívesen megosztanád a gondolataidat a témával kapcsolatban, de nem szeretnél futós blogot indítani - teljesen megértem, higgyétek el, nagyon melós dolog a blog-gyártás - vagy csak egyszerűen csak ki szeretnéd Magad próbálni ebben a műfajban, hát itt a remek alkalom!

Ragadj billentyűzetet, vesd képernyőre a gondolataidat, futtass le egy helyesírás-ellenőrzőt és küld el nekem a művet bármilyen formátumban, kiterjesztéssel, amit megesz egy Macintosh! Ha csak pár sorban osztanád meg velünk gondolataidat, akkor se bizonytalanodj el, szívesen készítek egy összeállítást a rövidebb írásokból is.

Az írásokat ide várom - határidő nincs, csak küldd el minél előbb:

A scr.im egy olyan szolgáltatás, amely miután megbizonyosodott róla hogy ember vagy, megadja az email-címemet Neked.

Figyelmeztetnék mindenkit, ha nem lesz vendégblogger, már megint én fogok írni, szegény tapir-nak meg megint ki fog esni a szeme a sok rizsától. Mentsétek meg hát tapir-t!