Ennek a kis bejegyzésnek az elején hadd szögezzem le, Tomi nem normális. :D Szándékomban áll ezt kijelenteni, mivel ezt a postot kényszerítés hatására írom illetve, megvesztegetés áldozata vagyok. :) Kapok túrórudit ha elkészülök vele. Ez hatalmas motivációt jelent az éhenkórász mindenre elszánt futólányoknak, mint én is vagyok. Szóval, miután többkörös tárgyalások után sem tudtunk megegyezni abban, hogy mi jár azért ha lefárasztom az ujjaimat, kaptam egy félig megevett túrórudi képet, nyomatékosítva ezzel is hogy az idő halad, a rudi fogy, én meg nem kapok semmit ha nem írok valamit. :)
Magamról annyit hogy www.pappkrisztina.hu. Tudom, tudom, ha valaki egyáltalán megnézi, egy elhanyagolt oldalt fog látni, mentségemre legyen mondva, pihenő idő van, ilyenkor lusta vagyok...(na ennyit az önreklámból) Tovább is van, olvasd el »

Két okból vállaltam, hogy megírom ide ezt a posztot. Az egyik, hogy az erre járó vándornak legyen hol megpihentetni a gigantikus posztoktól megfáradt szemeit, a másik pedig az, hogy Tamás a twitteren nagyon finoman de többször is emlékeztetett a könnyelmű ígéretemre. Röviden csak annyit magamról, hogy már több mint fél éve futok - egy hét kihagyást leszámítva - rendszeresen. Az ezzel kapcsolatos élményeimet meg is osztottam Papp Krisztina futókartárs blogjában, akit esetleg érdekel, egy csokorban összegyűjtve megtalálja mindet itt.
Most akkor a felhívásnak eleget téve az őszi futás veszélyeire hívnám fel a figyelmet, és mivel én utcai harcos futó vagyok, kifejezetten erre fogok fokuszálni. Tovább is van, olvasd el »

Micsoda nap.. Már csütörtök - hajnali két óra múlt, én pedig egy hosszú-hosszú nap után végre megpihenhetek az ágyamban. Pontosabban megpihenhetnék, ha nem lenne az ölemben a gépem és diszkrét fénnyel csábító billentyűzete nem ingerelne írásra - alvás helyett. Na jó, nem-nem ez így azért nem teljesen igaz. Ami azt illeti, az egész napos pörgés után valahogy sosem akaródzik álomra hajtani a fejem, pedig most nagyon jól jönne egy kiadós alvás!

Ma futás lesz

A tegnapi nap reggel 7-kor indult és jó lett volna a soron következőt is minél korábban indítani. Elég húzós hét ez a mostani, de koránt sem bánom - nagyon szeretem az ilyen dolgos hétköznapokat. Csak ne lenne ilyen fárasztó.. A helyzet főleg azért kezd kétségbeejtővé válni, mert már itt van szerda - pardon csütörtök - és még egy kilométert sem futottam. Ezért aztán egy kiadós edzéssel fogom megkoronázni a napot, kerül amibe kerül - most az egyszer nem hagyom magam eltántorítani (azért elalvás előtt mondtam egy fohászt az égiekhez, hogy elálljon az eső..). Tovább is van, olvasd el »