Ha nem dolgozod meg őket alaposan, a futóizmok két hét alatt simán elrozsdásodnak. Mert aki két hétig maszatol futás helyett, ne csodálkozzon rajta, ha végül nem úgy szuperálnak a virgácsai, mint ahogy azt elvárná tőlük! Pontosabban szólva: heti egy, legfeljebb két edzés után nem várhatja el az ember, hogy lábai úgy röptessék a szélben, mint a mérgezett nyílvesszőt. Korábbi csúcsformámhoz képest majd fél percet rontottam kilométerenként - gondolom ebben közben játszik az is, hogy cudar hideg lett odakint, márpedig tapasztalataim szerint a fagy közeli hőmérséklet nem tesz túl jót az ízületeknek és az izommunkának sem. Meg aztán hideg pocsolyákat kerülgetni, végül aztán még is csak beletoccsanni és kilométereket futni lehetetlenül-kellemetlenül cuppogó-szörcsögő lábbeliben szintén nem éppen leányálom.

Kifogások és nehézségek azonban mindig vannak és rendkívül könnyen találtam kibúvót az elmúlt hetekben az alól, hogy felöltsem a futó-gúnyát és lerójam a saját kis köreimet az egészségemért és az állóképességemért. Annyi mindent hallani mostanában mindenféle influenzákról, meg vírusokról, hogy jobbnak láttam felkészíteni a testemet a nyavalyákra, meg a szokásos nyomasztóan zsibbadt téli estékre.

Mindenféle oltások helyett azonban jobbnak láttam természetes módszerekkel felturbózni az immunrendszeremet - gyógyszert sem szedek, csak ha feltétlenül rákényszerülök. Valahol azt olvastam, a rendszeres és kitartó mozgás igen jó hatással van az ember állóképességére - én azóta is tartom magam ehhez az eszméhez (bár ami azt illeti, télre azért bevásároltam egy doboz multivitamint) és lekopogom, a szokásos éves viziteket leszámítva legutoljára azért mentem orvoshoz, mert jogosítványt szerettem volna csináltatni.

Szóval az állóképesség, a fittség nagyon jó dolog. Csak éppen tenni kell érte - lehetőleg minden nap, de legalábbis két-három naponta mindenképpen. De arra azért nem számítottam, hogy két hétnyi lazulás ennyire visszahúz majd.

Nincs mese, vissza kell rázódni a régi kerékvágásba és igenis tolni kell a heti 3-4 alkalmat, mert oda a jól felépített edzésterv meg a szépen ívelő görbe. Évice és Attila azóta is rendületlenül próbálnak elcsalni a konditerembe, ám egyelőre még állom a sarat és nem adtam be a derekamat.

Ennek örömére ma délután megint kidugom az orrom a fagyos levegőre, hátha ezúttal jobban megy a futás. Persze lehet, hogy nincs is semmiféle ellustulás meg rozsdásodás - csak egész egyszerűen hidegben nem lehet futni.

Persze, Tomika.. nyugtatgasd csak magad ezzel.. :)