Két okból vállaltam, hogy megírom ide ezt a posztot. Az egyik, hogy az erre járó vándornak legyen hol megpihentetni a gigantikus posztoktól megfáradt szemeit, a másik pedig az, hogy Tamás a twitteren nagyon finoman de többször is emlékeztetett a könnyelmű ígéretemre. Röviden csak annyit magamról, hogy már több mint fél éve futok - egy hét kihagyást leszámítva - rendszeresen. Az ezzel kapcsolatos élményeimet meg is osztottam Papp Krisztina futókartárs blogjában, akit esetleg érdekel, egy csokorban összegyűjtve megtalálja mindet itt.
Most akkor a felhívásnak eleget téve az őszi futás veszélyeire hívnám fel a figyelmet, és mivel én utcai harcos futó vagyok, kifejezetten erre fogok fokuszálni.

Tehát akkor nézzük sorban:

Hideg

Amikor múlt héten 3 fokban elfutottam néhány állig beöltöztetett házi kedvenc mellett, elgondolkoztam rajta hogy talán jobban fel kéne öltözni. Gyorsan körbeszaglásztam a neten, és kinéztem magamnak a szükséges cuccokat. A hideg miatt érdemes a lakásunk kb. 1,5 km-es körzetében szelni az utcákat, mivel ha valamilyen okból fel kell adnunk gyorsan haza tudunk gyalogolni, és így talán elkerülhetjük a tüdőgyulladást vagy valami hasonló rettenetet. A hidegnek van még egy veszélye a futásra nézve, mégpedig az hogy könnyen felhasználhatjuk indoknak, hogy miért ne fussunk az adott napon. Az egy hetes kihagyásom egy ilyen "hideg miatt nem futok" hazugságspirálnak az eredménye volt, amiből végül is az időjárás javulása húzott ki. Azóta nem is hűlt le nagyon a levegő, nem tudom mi lesz később, de egyelőre bizakodóan tekintek a jövőbe.

Falevelek

A száraz betonon csoportokba rendeződött falevél kupacok és véletlenszerűen elhelyezkedő magányos falevelek is veszélyt jelentenek. Figyeljünk oda, mert futásunk könnyen átcsaphat valami másba, amit nem igazán szeretnénk. Ha szerencsék van és éppen arra jár egy mindenre elszánt vásott kiskölyök kamerás mobiltelefonnal, akkor esetleg felkerülhetünk valamelyik videómegosztó oldal "nagy és érdekes esések" kategóriájába. Bár gondolom ezt a könnyen szerzett hírnevet senki se nagyon akarja.

Sötét

Tavasszal én tudatosan kezdetem sötétben a futásokat, mégpedig azért hogy ne elrettentő példaként mutassanak rám: "Látod fiam, jobb ha eljársz rendszeresen edzésekre, mert úgy jársz mint ez a bácsi". Mivel a fejlődésemmel egyenes arányban lett egyre korábban világos, talán nem okoztam senkinek maradandó élményt. Munka után szeretek futni, levezetve az aznapi feszültséget, így most újra kénytelen vagyok szembenézni a sötétséggel. Az útvonalaim között vannak olyan szakaszok is, ahol nem csak járda, de még közvilágítás sincs. Egyik alkalommal is egy ilyen szakaszon futottam, természetesen az út mellett, szépen a forgalommal szemben, úgy ahogy a nagy KRESZ-könyvben meg vagyon írva. Amikor megláttam hogy velem szemben szabályosan közlekedik egy gépjármű, akkor szépen leslasszoltam az út melletti füves részre, ott folytatva a futást. Amikor a veszély elmúlt szépen visszatértem a betonra, és jobbra nézve látom, hogy egy jó méteres gödör tátong mellettem. Nem sokon múlt, hogy nem végeztem előre nem bejelentett ásatásokat a gödör mélyén.

Az biztos, hogy nem ez a legjobb időszak elkezdeni a futást, de ha már az ember, mint én is végig küzdött egy nyarat, nem hagyhatja hogy a kedvét elvegye a kissé megváltozott időjárási viszony.

Még egy fontos dolog, itt alul ne nagyon nyomkodjátok a csillagokat, nem szeretném ha ez lenne a legnépszerűbb poszt, ugyanis van egy kialakult képem az idelátogató olvasók értelmi színvonaláról, és nem szeretném ha ez megváltozna.